Az oxigént a vér szállítja. Amikor az oxigén belép a tüdőbe, azonnal feloldódik a vérben, hasonlóan ahhoz, mint egy kanál cukor, amely gyorsan feloldódik a vízben. Az oldott oxigén mennyisége egy normális ember vérében összefügg a környezeti nyomással. Az emberek egy légköri nyomású környezetben élnek. Mivel a levegő oxigénje csak körülbelül 1/5-e a légkörben lévő oxigénnek, az emberi vérben lévő oldott oxigén mennyisége nagyon kicsi, és nem elegendő a szervezet szükségleteinek kielégítésére. Az oxigén könnyen bejut a vörösvérsejtekbe, és azokkal együtt szállítódik. Az oldott oxigén mennyisége a vérben kicsi, de döntő. Mivel a vörösvérsejtek több tucatszor több oxigént szállítanak, mint az oldott oxigén, egy normális ember képes kielégíteni oxigénfelvételi szükségleteit.
Például a hiperbár oxigénkísérlet: 1956-ban holland tudósok végeztek egy kísérletet. Vért vettek egy sertés artériából, majd sóoldatot fecskendeztek be egy vénába. A sertést ezután egy hiperbár oxigénkamrába helyeztük három atmoszféra oxigénnel. A sertés 15 percig élt ebben a kamrában. A vér újrainfundálása után a sertés még életben volt. A sertés továbbra is az oldott oxigén segítségével élt. A tudósok ezt a kísérletet "vér nélküli életnek" nevezték el. Számos kísérlet után arra a következtetésre jutottak, hogy a vérben oldott oxigén mennyisége a hiperbár oxigénkamra nyomásával növekszik. A tiszta oxigén belélegzése egy 2 atmoszférás kamrában 14-szeresére, míg 3 atmoszféra esetén 21-szeresére növelte az oldott oxigén mennyiségét a vérben.
